Ez a projekt a társadalmi kohézió úttörő, hálózattudományi megközelítését dolgozza ki. A társadalmak strukturális kohéziójának elméleti keretének megtervezése után új módszertant dolgoz ki a strukturális kohézió empirikus vizsgálatára, a hálózatkutatás két irányzatának példátlan módon történő ötvözésével. A módszertant egy nagyszabású, nemzetek közötti európai felmérés keretében valósítja meg, amelyet reprezentatív lakossági mintákon végeznek el. A felmérés becsléseit a társadalom egészére kiterjedő hálózatok szimulálására használják fel azzal a céllal, hogy tovább vizsgálják az ebből eredő társadalmi struktúrákat a társadalomban. Ezeket a társadalmi struktúrákat ezután az "ágensalapú modellek" (ABM) meghatározására használják, egy olyan módszerre, amellyel mélyebben tanulmányozható, hogy a széles társadalmi hálózatok hogyan befolyásolják a kohézió szubjektív megnyilvánulásait. A vizsgálat kvantitatív része mellett a vizsgálat különböző pontjain mélyinterjúkat is alkalmazunk, hogy jobban megértsük, milyen jelentéssel bírnak ezek a hálózatok az emberek számára, hogyan viszonyulnak ismerőseikhez, hogyan alakulnak a hálózataik az idő múlásával, és hogyan kapcsolódnak azok a társadalmi kontextusokhoz, amelyekben részt vesznek, valamint a más társadalmi csoportokkal szembeni attitűdjeikhez. Az interjúkból származó megállapításokat az ABM-ben is felhasználják.
A projekt új ismeretekkel fog szolgálni arról, hogy öt társadalomban az állampolgárság, a társadalmi osztály, a vallás és a politikai orientáció lehetséges törésvonalain keresztül mennyire összetartóak a széles körű ismeretségi hálózatok, hogyan csoportosulnak a valós életben a társadalmi kapcsolatok olyan hálózati konstellációkat alkotva, amelyek az egyéneket egyedi módon teszik ki más társadalmi csoportoknak, és hogyan alakítják ezek a konstellációk a kohézió szubjektív megnyilvánulásait, például a toleranciát, a bizalmat és a sokféleség elfogadását.
